Adórendszeren belüli csekély összegű támogatások társasági adóalanyok esetében

A közvetlen támogatásoktól markánsan különbözik a közvetett (adórendszeren belüli) csekély összegű támogatások köre. Ezeket az adott tagállam által alkotott anyagi (adó)jogszabályok szabályozzák, és a jogszabályok alapján az adózók jognyilatkozatuk, azaz az adóbevallásuk benyújtásával érvényesíthetik. A közvetett támogatások ez esetben adóalap-, illetve adókedvezmények összegében jelennek meg.

Közvetlen és a közvetett csekély összegű támogatások

Csekély összegű állami támogatásnak minősül minden olyan állami forrásból (különösen központi költségvetési, a helyi és kisebbségi önkormányzatok, illetve az Európai Unió közösségi forrásból, valamint elkülönített állami pénzalapból, társadalombiztosítási alapból) nyújtott támogatás, amelyről a jogszabály kimondja, hogy azt de minimis támogatásnak kell tekinteni.
E támogatásokon belül jól elkülöníthetők a közvetlen és a közvetett csekély összegű támogatások. A közvetlen (adórendszeren kívüli) de minimis támogatások esetében az államháztartás valamely alrendszeréből vagy az Európai Unió közösségi forrásaiból közvetlenül nyújtott pénzösszegek sorolandók ide.
Ettől markánsan különbözik a közvetett (adórendszeren belüli) csekély összegű támogatások köre. Ezeket az adott tagállam által alkotott anyagi (adó)jogszabályok szabályozzák, és a jogszabályok alapján az adózók jognyilatkozatuk, azaz az adóbevallásuk benyújtásával érvényesíthetik. A közvetett támogatások ez esetben adóalap-, illetve adókedvezmények összegében jelennek meg.

Mire kell elsődlegesen figyelni, ha adórendszeren belüli támogatást érvényesít az adózó?

A támogatástartalom

Az adóalap-kedvezmények, adóalapot csökkentő tételek esetében a támogatástartalom a bevallási időszakra vonatkozó adókulccsal számított érték, melyet az adózó az adónem bevallási nyomtatványán az előírt sorban de minimis támogatásként kell, hogy feltüntessen. Ezzel szemben az adókedvezmények értéke de minimis támogatásnak minősül, azaz az adókedvezmény összege egyben a támogatástartalom is esetünkben. 

Emellett figyelemmel kell lenni, hogy a de minimis támogatások igénybe vétele során jellemzően nem tisztán jelennek meg az adott vállalkozás életében a támogatások. 

Ezért, amennyiben igénybe vett, akkor a közvetlen adórendszeren kívüli támogatások összegét a társasági adó bevallásban szükséges feltüntetnie az adózóknak. Mivel a bevallási időszak és a figyelési periódus ez esetben biztosan eltér, ki kell emelni, hogy ugyanazon közvetlen támogatás összegét a három éves figyelési periódus során csak egyszer szükséges feltüntetnie az adózónak a bevallásban.

Az iratőrzés sajátos szabályai

Az iratokat az adózónak a nyilvántartás módjától függetlenül az adó megállapításához való jog elévüléséig, a halasztott adó esetén a halasztott adó esedékessége naptári évének utolsó napjától számított öt évig kell megőriznie. 

E kötelezettség az iratok eredeti példányára, vagy – ha azt jogszabály nem zárja ki – eredeti példány hiányában a jogszabályban előírt módon, elektronikus úton előállított hiteles másolatára vonatkozik. Az adóigazgatási eljárásban az irat eredeti példánya – ha annak megőrzését jogszabály nem írja elő, és adózó azzal nem rendelkezik – nem kérhető.
 
Ha az adózó a bizonylatot, könyvet, nyilvántartást online hozzáférést biztosítva, elektronikusan őrzi meg, köteles ellenőrzés esetén az adóhatóság részére az elektronikus hozzáférést, letöltést biztosítani. [Art. 78. § (3)-(5) valamint (8)-(9) bekezdései]

A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adózóknak azonban az üzleti évről készített beszámolót, az üzleti jelentést, valamint az azokat alátámasztó leltárt, értékelést, főkönyvi kivonatot, illetve a naplófőkönyvet, vagy más, a törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást olvasható formában a jogszabály előírása alapján legalább 8 évig kell megőrizni. A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adózóknak a fentieken kívül a könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatokat, ideértve a főkönyvi számlákat, az analitikus, illetve részletező nyilvántartásokat is, valamint a szigorú számadású bizonylatok rontott példányait is, szintén legalább 8 évig kell olvasható formában, a könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshető módon megőrizni. [Szt. 169. § (1)-(3) bekezdései]

A hazai iratőrzési szabályok alkalmazása mellett figyelni kell arra, hogy a közvetlen és közvetett de minimis támogatások esetében hosszabb az iratmegőrzési kötelezettség. 

A támogatott köteles a támogatással kapcsolatos adatokat elkülönítetten nyilvántartani, és a támogatásra vonatkozó dokumentumait a támogatás megítélésének időpontjától számított 10 évig megőrizni, valamint ezen időtartam alatt a támogatásról az állami és uniós szervek számára adatot szolgáltatni, illetve a támogatással kapcsolatos dokumentumokat bemutatni.

A folyamatosan változó adójogszabályi környezet legfontosabb szabályait következő írásunkban ismertetjük