Ez a tartalom 736 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Amerikai állampolgár foglalkoztatása

Adott egy vállalkozás, amely rövidesen egy amerikai állampolgárt kíván foglalkoztatni. Az ilyenkor elsőre felmerülő kérdések várhatóan három területet fognak érinteni: bejelentés, számfejtés, adózás.

A kiindulási pont az, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) alapelvként rögzíti, hogy a biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre.

Az adózáshoz hasonlóan a járulékkötelezettségek megállapításánál is elsőbbséget élveznek a nemzetközi egyezmények szabályai a hazai belső joggal szemben.

Ez azt jelenti, hogy minden hazánkban munkát végző személy biztosítási kötelezettségének megítélésekor meg kell vizsgálni, hogy az egyezmény miként rendelkezik. Amennyiben a közösségi rendelet vagy egyezmény alapján Magyarország jogszabályait kell alkalmazni a foglalkoztatásra, akkor a biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget a Tbj. szabályai szerint kell teljesíteni.
Ez annyit jelenthet, hogy amennyiben a munkavégzés magyar jogviszony keretében történik, vagy a munkát Magyarország területén akár külföldi jogviszonyban látják el, vagy ugyan külföldi jogviszony alapján történik a foglalkoztatás, de az országok közötti megállapodás alapján Magyarországon kell járulékot fizetni, akkor a foglalkoztatónak járulékkötelezettsége keletkezik.

Első lépésként az adóügyi illetőség meghatározását kell rendezni. Ennek jövőbeni lényege az, hogy a magánszemélyt nyilatkoztatni kell arról, hogy melyik ország adóügyi illetőségét választja. Esetünkben a nevezett magánszemély adóügyi illetősége lehet amerikai, de magyar is. Pontosítás végett közöljük, hogy adóügyi illetősége egy magánszemélynek csak egy lehet, egy másik akkor sem, ha esetlegesen fizetne érte. Ha a magánszemély írásos nyilatkozatával egyértelműen magyar adóügyi illetőségű szeretne lenni, mert pl. hosszabb időt, akár éveket is szeretne itt eltölteni, akkor a kérdés eldőlt: magyar adóazonosító jelet (10 jegyű) és tajkártyát kell igényelnie. Továbbiakban pedig ugyanúgy kell eljárni vele szemben, mint egy magyar munkavállalóval, a járulékok megfizetésével, 08-as bevallással stb.

Amerikai adóügyi illetőség esetén irányadó 49/1979. (XII. 6.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között Washingtonban, az 1979. évi február hó 12. napján aláírt, a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló egyezmény kihirdetéséről szóló egyezmény.

Nagyon lényeges, mi több elsődleges, hogy az egyezmény magasabb szintű jogszabály, mint az Szja törvény. Tehát elsődlegesen az egyezmény az irányadó az egyezmény és csak másodlagosan az Szja.

A hivatkozott jogszabályhely 14. cikkelye foglalkozik a munkabér adóztatásának kérdésével, a kifizetőnek pedig ezen cikkely alapján kell eljárnia.

14. Cikk
Nem önálló munka
(1) A 15. Cikk (Nyugdíj) és a 16. Cikk (Közszolgálat) rendelkezéseinek fenntartásával, a fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott térítés ebben a másik Államban adóztatható.
(2) Tekintet nélkül az (1) bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban végzett nem önálló munkáért kap, csak az először említett Államban adóztatható, ha
a) a kedvezményezett a másik Államban a vonatkozó adózási évben nem tartózkodik összesen 183 napot meghaladó időszakban vagy időszakokban, és
b) a térítést olyan munkaadó fizeti vagy olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem bír illetőséggel a másik Államban, és
c) a térítést nem a munkaadónak a másik Államban levő telephelye vagy állandó berendezése viseli.
(3) Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, az a térítés, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó vagy légijármű rendes állományának tagjaként végzett nem önálló munkáért jár, csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.