Jóllehet az innovációs járulékkötelezettség, és az ezzel kapcsolatos nehézségek nem minden kivást érintenek, sőt ahogy látni fogjuk, kizárólag a mikro- vagy kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaságokat érinti, ugyanakkor számukra igen fontos kérdésekről van szó, amelyeket érdemes röviden áttekinteni.
Kérdés lehet egyáltalán, hogy miképpen jön szóba a kisvállalati adó tekintetében az innovációs járulékkötelezettség, valamint a helyi iparűzési adó, tekintettel arra, hogy a kisvállalati adó sok előnye közül az egyik éppen az, hogy az általános szabályhoz (társasági adó hatálya alá tartozó gazdálkodókhoz) képest egyszerűsítést jelent, de mint látni fogjuk, bizonyos tekintetben ez az egyszerűség nem fogható meg, sőt egyes esetekben a kisvállalati adó akár kisebb bosszúságot is jelenthet.
A kisvállalati adó legalapvetőbb előnyei közé tartozik, hogy a kiva-alanya a kedvező 10 százalékos adómérték megfizetésével mentesül a 9 százalékos társasági adó és a 13 százalékos szociális hozzájárulási adó bevallása és megfizetése alól.
A kisvállalati adó ugyanakkor a fenti két adókötelezettségen kívül további adónemek tekintetében nem tartalmaz mentesítést, így többek között az áfát, a magánszemély tagokat terhelő egyéni járulékot, az osztalék utáni személyi jövedelemadót, a cégautóadót és az innovációs járulékot sem váltja ki.
Mivel az innovációs járulék alól a kisvállalati adó nem ad felmentést, ezért meg kell vizsgálni, hogy mely adózókat terhelheti innovációs járulékfizetési kötelezettség.
Mielőtt rátérnénk arra, hogy kik minősülnek egyáltalán az innovációs járulék alanyának, nézzük meg, hogy melyek a kisvállalati adó választásának és megszűnésnek releváns feltételei, azaz milyen állományi létszám és bevételi határok mellett lehet valaki kiva-alany.
A kiva tv.16. § (2) bekezdés a) és b) pontja értelmében a gazdasági társaság az adóévre akkor választhatja a kisvállalati adó szerinti adózást, ha
A kiva tv. 19. § (5) bekezdés a) és h) pontja szerint pedig a kisvállalati adóalanyiság megszűnik
A fent idézett bevételi- és létszámkorlátok 2017. január 1-jétől – a kisvállalati adó újraszabályozásától – változtak (emelkedtek) folyamatosan kedvező irányba.
Itt fontos megjegyezni, hogy az adózónak a kisvállalati adó választásakor a létszám- és bevételi határokat összevontan a kapcsolt vállalkozások adataival együtt kell figyelembe vennie (az összeszámítás a mérlegfőösszegre vonatkozó határértékre nem vonatkozik), ugyanakkor a megszűnésre vonatkozó bevételi- és létszámkorlátokat már önállóan, a vállalkozás saját adatai alapján kell számításba vennie.
A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Inno tv.) 15. § (1) bekezdése alapján innovációs járulékot köteles fizetni a belföldi székhelyű, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény hatálya alá tartozó gazdasági társaság. Ugyanezen szakasz (2) bekezdés a) pontja arról rendelkezik, hogy mentes a járulék fizetésének kötelezettsége alól a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv. tv.) szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak minősülő gazdasági társaság.
A Kkv. tv. szerint a KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.
A KKV kategórián belül mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg.
Az euróban meghatározott összegek forintra történő átszámításakor az MNB által megállapított, a vállalkozás üzleti évének lezárásakor érvényes deviza középárfolyamot kell alkalmazni.
Ahogy azt korábban láthattuk, a kiva tv. 2016. december 31-ig hatályos 19. § (5) bekezdés a) és h) pontja szerint akkor szűnt meg a kiva-alanyiság, amikor a bevétele az adózónak az 500 millió forintot, vagy ha a létszámnövekedés miatt az adóalany átlagos statisztikai állományi létszáma meghaladta az 50 főt.
Ebből kifolyólag egy kiva-alany a Kkv. tv. szerint kisvállalkozásnak, illetve mikrovállalkozásnak minősült, és az Inno tv. 15. § (2) bekezdés a) pontja alapján mentesült az innovációs járulékfizetés alól.
Vagyis a kiva-alany cégeknél fel sem merült az említett időpontig az innovációs járulékkötelezettség, így könnyű helyzetben voltak, hiszen ezzel a kötelezettséggel korábban nem kellett számolniuk.
A kiva tv. 2017. január 1-jétől módosult rendelkezései azonban már megengedik, hogy a kisvállalati adó alanya által foglalkoztatottak létszáma akár 100 fő is lehessen, valamint 2021. január 1-jétől az adóalanyiság akkor szűnik meg, ha az elszámolt bevétel meghaladja a 6 milliárd forintot, így a mikro- vagy kisvállalkozásnak már nem minősülő gazdasági társaság ezen az alapon nem mentesül az innovációs járulékfizetési kötelezettség alól.
A kiva tv. kedvező változásainak köszönhetően, továbbá tekintettel arra, hogy a járulék-kötelezettség alól az Inno tv. nem ad felmentést a kisvállalati adóalanyok számára, és a kisvállalati adó sem váltja ki az innovációs járulékot, így fennállhat annak a lehetősége, hogy egy egyébként kiva-alany társaság innovációs járulék fizetésére is kötelezetté válik.
A kisvállalati adó alanyának az innovációs járulék-, valamint innovációs járulékelőleg-kötelezettséget az adott évre vonatkozó ’KIVA bevalláson (annak 04-02-es lapján) kell teljesítenie.
Az Inno tv. 16. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a járulék alapja a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 39. § (1) bekezdése alapján meghatározott adóalap. Az innovációs járulék alapja tehát általános esetben megegyezik az iparűzési adóalappal, azaz a Htv. 39. § (1) bekezdése alapján meghatározott összeggel.
Ugyanakkor a Htv. 39/B. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a kisvállalati adó hatálya alá tartozó vállalkozó a helyi iparűzési adó alapját – a 39. § (1) bekezdésében, vagy a 39/A. §-ban foglalt előírásoktól eltérően – a kisvállalati adóalapjának 20 százalékkal növelt összegében is megállapíthatja.
A fentiek alapján a Htv. a kisvállalati adó alanyának választási lehetőséget ad, hogy vagy a Htv. 39. § (1) bekezdése, a 39/B. § (2) bekezdése vagy pedig a 39/A. § (3) bekezdése alapján állapíthassa meg a helyi iparűzési adó alapját.
Ebből adódóan kérdésként merül fel, hogy ugyanez a választási lehetőség fennáll-e az innovációs járulékfizetési kötelezettség esetében is?
Az adóhatósági értelmezés szerint, amely a jogszabály szó szerinti szövegével összeegyeztethető és levezethető, az Inno. tv. említett rendelkezése nem ad lehetőséget a kisvállalati adóalanyok esetében az innovációs járuléknak a Htv. 39/B. § (2) bekezdése vagy a 39/A. § (3) bekezdése alapján történő megállapítására, így jelenleg a kisvállalati adó alanya kizárólag a Htv. 39. § (1) bekezdése alapján meghatározott adóalapból kiindulva határozhatja meg innovációs járulékkötelezettségét, abban az esetben is, ha egyébként a helyi iparűzési adó megállapítására egyszerűsített módszert választott. Bár az említett jogértelmezéssel nem lehet vitába szállni azon az alapon, hogy az ne felelne meg a hatályos jogszabályi előírásoknak, ugyanakkor ez azt eredményezheti, hogy egy egyébként kivás társaság, amely mérete szerint már nem felel meg a kisvállalkozás kategóriának, kétféle módszer szerint „kénytelen” az iparűzési adóalapját meghatározni.
Ugyanis annak ellenére, hogy a kivás adózó a helyi iparűzési adóalapját egyszerűsített módszer alkalmazásával is meghatározhatja (amellyel az adóalanyok jelentős része vélhetően élni kíván), e módszer alkalmazásával megállapított adóalap nem lehet az innovációs járulék alapja, azt külön az általános szabályok szerint le kell vezetni annak érdekében, hogy az innovációs járulék alapja kimutatható legyen. Ez a rendelkezés a kiva szellemiségével semmi esetre sem egyeztethető össze, hiszen annak egyik előnye az adóhatósági figyelemfelhívó levél szerint is az egyszerűbb adminisztráció.
Ahhoz, hogy a kivások az innovációs járulék vonatkozásában is élhessenek a Htv. 39/B. § (2) bekezdése vagy a 39/A. § (3) bekezdése alapján történő egyszerűsített adóalap megállapítással, jogszabály-módosításra lenne szükség.
Ugyanakkor az igazi áttörést az jelentené, ha a kisvállalati adó alanyai valamilyen formában mentesülhetnének az innovációs járulék bevallása és megfizetése alól, amely akár a kiva tv. 21. § (2) bekezdésnek vagy akár az Inno tv. 15. § (2) bekezdésének módosításával (kiterjesztésével) is megteremthető lenne.
Próbálja ki az Adópraxist és a Digitális Adókommentárt két hétig teljesen díjmentesen és győződjön meg azok előnyeiről:
Az email címére elküldtük a megerősítő levelet amivel aktiválhatja a fiókját.
Rendelje meg az Adózási Módszertani Szemle és az adopraxis.hu digitális tudástár szolgáltatásunk!
Az Adózási Módszertani Szemle egy gyakorlatias megközelítésű online adószakmai havilap, amely átfogóan követi az adózás világának változásait. Minden nagyobb adónem és több fontos témakör állandó rovatot kapott: Áfa, SZJA, Társasági adó, TB és nyugdíj, járulékok és bérszámfejtés, Kisadók, Helyi adók, Számvitel és adózás összefüggései, Munkaügy és adózás összefüggései.
Az Adópraxis.hu egy folyamatosan frissülő digitális tudástár. Az oldalon megtalálja az aktuális és archív Adózási Módszertani Szemle lapszámokat, kérdéseket tehet fel szakértőinknek, olvashatja az adójogszabályokat és rendeleteket. Korlátlanul használhatja a Digitális Adókommentárt, valamint a szakmai videótárban megtekintheti az aktualitásokra fókuszáló legsikeresebb szakmai napjaink videofelvételeit.
Éves előfizetéséhez az alábbi szolgáltatások járnak még:
Adja meg az email címét, és küldünk egy levelet, amellyel megadhatja új jelszavát.
Tanácsadóink vonalainak foglaltsága esetén ügyfélszolgálatunk fogadja hívását. Szakértőink haladéktalanul, de legkésőbb hat munkaórán belül visszahívják. Szükség esetén ügyfélszolgálati kollégánkkal az Ön számára megfelelő időpontra kérhet visszahívást.
Gyorshírek és magyarázatok az adózási eljárásjog új szabályairól
