Július 1-től szigorú előírások vonatkoznak a székhelyszolgáltatásra

A székhelyszolgáltatást végző vállalkozások sajnálatos módon a gazdasági élet „megtűrt” szereplői, amelyet egyfelől a hatóságoknak a tevékenységükhöz hozzáállása, másfelől a velük kapcsolatos jogi szabályozás elégtelensége is igazol.

A fejlettebb országokban működő hasonló szolgáltatóktól eltérően a székhelyszolgáltatást végző vállalkozások nem rendelkeznek érdekképviselettel és kötelező kamarai tagságot – mint például a személy- és vagyonőrök, vagy a könyvvizsgálók esetében – törvény számukra nem ír elő. Hivatalos központi nyilvántartásban – ami lehetne akár a Nemzetgazdasági Minisztérium (mint például a mérlegképes könyvelők esetében), vagy cégbíróság – nem szerepelnek és a székhelyszolgáltatási tevékenységet végzőkre nem vonatkoznak képesítési előírások (például adatvédelmi, vagy postai képesítés, tekintettel arra, hogy megbízóik küldeményeit kezelik).

Ennek okán a székhelyszolgáltatók saját belátásuk szerint dönthetnek arról, hogy mely vállalkozásokat fogadják be. Sajnálatos módon vannak vállalkozások, amelyek a jogi szabályozatlanságot kihasználva az óvatlan székhelyszolgáltatókat „cégtemetőnek” használják. A székhelyszolgáltatóknak – jogi kötelezés híján – maguknak kell eldönteniük, hogyan védekezzenek a cégtemetővé válás ellen és valljuk be: több havi szolgáltatási díj előre megfizetése nem igazán teszi érdekeltté az adott szolgáltatót a gyanús cégek kiszűrésében.

A székhelyszolgáltatás mint üzleti tevékenység fogalma – a gazdasági élet kényszerének engedő jogi elismerése – több évtizedes késéssel, a 2017. január 01-től kezdődően az adózás rendjéről szóló törvényben jelenik meg. Eszerint a székhelyszolgáltató az adózó megbízásából gondoskodik az adózó üzleti és hivatalos iratainak munkaidőben történő átvételéről, érkeztetéséről, megőrzéséről, rendelkezésre tartásáról, valamint a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítéséről, így különösen a cég székhelyéhez és a cégiratokhoz kapcsolódó hatósági kényszerintézkedések tűréséről.

A jogi szabályozás a székhelyszolgáltatás tevékenységet kizárólag a székhelyszolgáltatást igénylő vállalkozások részéről közelíti meg. A törvény előírja, hogy azok a vállalkozók, amelyek székhelyszolgáltatást igényelnek, a székhelyszolgáltató elnevezését, székhelyét, adószámát, e jogviszony keletkezésének – és határozott idejű jogviszony esetén – megszűnésének időpontját az illetékes adó- és vámhatóságnak bejelenteni kötelesek (tehát a bejelentés megtételére nem a székhelyszolgáltatót kötelezi). A törvény magához a székhelyszolgáltatási üzleti tevékenységhez negatív értékelést fűz, amennyiben kockázatos adózónak minősíti azokat a vállalkozásokat, amelyek székhelyszolgáltatóhoz vannak bejegyezve és terhükre az adóigazgatási eljárás akadályozása miatt jogerősen mulasztási bírságot szabtak ki a tárgyévben vagy az azt megelőző három évben.

A 2017. július 01. napjától hatályos 7/2017.(VI.1.) IM rendelet a székhelyszolgáltatási szerződést egyértelműen megbízási szerződésként nevesíti. A rendelet szerint a székhelyszolgáltatást igénylő cég a szerződésben köteles meghatározni azon iratait (azok fajtáit), amelyeket a székhelyen kíván őrizni, rendelkezésre tartani. Ezen iratok köre legalább a cég cégiratait, hatósági engedélyeit, az adóhatósághoz történő adatbejelentési kötelezettségeivel összefüggő iratait, valamint a számviteli törvény szerinti beszámolóját jelenti. A székhelyszolgáltató (megbízott) az átvett iratokról és ingóságokról tételes és naprakész nyilvántartást vezetni és a szerződés megszűnésekor azokat a megbízó részére jegyzék alapján átadni köteles. Ettől az iratkezelési kötelezettségtől a szerződésben eltérni nem lehet.

A székhelyszolgáltató a nála bejelentett cég irataira és ingóira vonatkozó kényszerintézkedést (például végrehajtási, vagy büntető eljárás során a lefoglalást) tűrni köteles, a hatósági eljárást nem akadályozhatja, azonban erről értesítheti az érintett céget.

A székhelyszolgáltatás tárgyi feltételeinek meghatározása ugyanakkor érzékenyen érinti azokat a székhelyszolgáltatókat, amelyek a tevékenységüket nem saját, kizárólagos tulajdonú ingatlanukban folytatják. 2017. július 01-től kezdődően székhelyül csak olyan ingatlan szolgálhat, amely a megbízott székhelyszolgáltató kizárólagos tulajdonában áll, vagy amelyre a megbízott használati jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.

A székhelyszolgáltatók 2017. augusztus 31-ig kaptak türelmi időt arra, hogy a rendelet hatályba lépésekor már meglévő szerződéseiket a rendelet szerint módosítsák, ennek megfelelően a tevékenységük célját szolgáló ingatlan kizárólagos tulajdonjogát megszerezzék, vagy bérbeadójukkal a használati jogot a földhivatalnál bejegyeztessék.

Ez jelentősen megszűri azokat a székhelyszolgáltató vállalkozásokat, amelyek a jogszabályi feltételt nem képesek teljesíteni, például mert a bérbeadók nem minden esetben járulnak hozzá a használati jog földhivatali bejegyzéséhez. Ugyanakkor, akik az új szabályoknak képesek eleget tenni, jelentős költségnövekedéssel számolhatnak.

A tulajdonjog, vagy használati jog bejegyeztetése törvényi mentesítés hiányában vagyonszerzési illetékköteles.

Azok a cégek, amelyek székhelyszolgáltatói a s a rendeletben foglaltaknak nem képesek eleget tenni, legkésőbb 2017. augusztus 31-ig kénytelenek lesznek színt vallani: amennyiben nem intézkednek - így székhely hiányában a működésük jogszabállyal ellentétessé válik –, adószámuk felfüggesztésére, valamint cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárásra számíthatnak. A rendeletnek ily módon van egy üzleti életet tisztító hatása, amennyiben a székhelyszolgáltatónál bejelentett, tényleges működést nem folytató cégek a rostán fennakadnak.

Mindazon cégeknek, amelyek eddig is tisztességesen működtek és tevékenységüket folytatni szeretnék, más székhelyet kell választaniuk. A székhelyváltozás – a kötelező ügyvédi közreműködés díja mellett – tizennyolcezer forint illeték- és közzétételi díj kötelezettséggel jár.