Szakterületek:

  • TB-ellátások
  • nyugdíj
  • kifizetőhelyek

Mire jó a régi munkakönyvünk?

2021. 09. 28.

Köztudott, hogy a munkakönyv 1992-ben megszűnt. Viszont, aki nem dobta el, hanem megőrizte, nyugdíjjogi célokra ma is közokiratként használhatja: egyrészt nyugdíjügyének intézése során, másrészt a nem rég kezdődött nyugdíjjogi adategyeztetési eljárás során.

A munkakönyv valaha (egyébként 1950-től) közokiratként tartalmazta a munkavállaló munkaviszonyaival kapcsolatos leglényegesebb adatokat, például munkakör, belépés, kilépés, áthelyezés, be- és kilépéskori bér. Ezen persze szerepeltek – nyugdíjjogilag egyébként irreleváns – más adatok is, például iskolai végzettség, állami kitüntetések. 
Sokáig az a nézet volt uralkodó, hogy a munkakönyv 1950 és 1992 között elsősorban a nyugdíjra jogosító szolgálati idő igazolására alkalmas, a nyugdíjalapot képező kereset bizonyítására kevésbé. Azért, mert a közokirat a be- és kilépéskori keresetet (bér, havidíj, órabér stb.) tartalmazza, a köztes időszakét pedig nem. Azóta sokat változott ez az álláspont, alább látni fogjuk, mi mindenre lehet következtetni belőle!     

Szolgálati idő elismerése munkakönyvből

A munkakönyvbe szabályszerűen bejegyzett, de annak a kiállítását megelőző időre eső, a munkakönyv kiállításának napján is fennállott munkaviszony tartamát, ha az okirat hitelt érdemlőségéhez kétség nem fér, a biztosítási bérhatárhoz kötött jogviszony kivételével minden további bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül elfogadják a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek.

A munkakönyv alapján ismerik el szolgálati időként például a nem szakmunkás munkakörben, nem havibéresként foglalkoztatott idényjellegű, valamint alkalmi fizikai munkát végzők idejét is. Ettől eltérően azoknál a dolgozóknál, akik a naptári hétnek csak egyes napjain végeztek munkát (például mozigépész, kultúrházi ruhatáros), a biztosításban töltött időből csak a tényleges munkavégzés napjait lehet szolgálati időként elismerni.

Ha van más nyilvántartás, de annak adata eltér a munkakönyvi bejegyzéstől, a különbözetet (többletet) a munkakönyvből be kell számolni. A munkakönyvből történő elfogadás esetén nem mérlegelik, hogy a nyilvántartásban nem található idő érinti-e a jogosultságot, vagy érinti-e az ellátás összegét. Ugyanígy járnak el akkor is, ha a munkakönyvi bejegyzéshez képest a biztosítottat hosszabb időtartamra jelentették be a társadalombiztosításhoz. 

Amennyiben egy bejegyzés javított, a nyugdíjbiztosítási szerv vizsgálja, hogy a javítás hitelesítése szabályszerűen megtörtént-e. Szabályszerű a hitelesítés akkor, ha a javítás ténye aláírással és bélyegzővel ellátott. 

Amennyiben a munkakönyv személyadat-hiányos, a bejegyzett munkaviszony és az azokra vonatkozó nyilvántartási adatok alapján végezik el az azonosítást. A nem azonosítható munkakönyvből azonban adatot nem fogadnak el!

A munkakönyvről minden esetben, így a betelt, vagy a hozzátartozói nyugdíjigény megállapításához beküldött munkakönyvről is, másolatot készítenek és az eredetit az igénylő, hozzátartozói ellátásra irányuló kérelmek esetében a beküldő részére a határozattal visszaküldik. Amennyiben az iratokat még az elbírálási időszak alatt, vagy már az igényfelvétel alkalmával visszakérik, előbb hitelesített másolatot készítenek róla. 

Részbizonyítékként fogadható el a munkakönyvi bejegyzés a mezőgazdasági szövetkezeti tagsági viszony bizonyítását illetően. A szövetkezetbe 1979. július 12-e után tagként belépettek jogviszonyát ugyanis munkakönyvükbe be kellett jegyezni. 

Keresetre, jövedelemre vonatkozó adatok figyelembevétele munkakönyv alapján 

A keresetre, jövedelemre vonatkozó adatok figyelembevétele során a kereseti adatokat a munkakönyvből általában a nyugdíjbiztosítási szervek az alábbiak szerint határozzák meg.

Kereseti adat kizárólag munkakönyvvel történő bizonyítása esetén – függetlenül a jogviszony fennállásának időtartamától – a: 

  • belépés évére a belépéskori bejegyzésnek megfelelő összeggel,
  • kilépés évére a kilépéskori bejegyzésnek megfelelő összeggel,
  • köztes évekre az említett összegek számtani átlagával
    fogják az adott évi (adott időszakra vonatkozó) kereseti adatokat meghatározni.
    Ha a jogviszony egy adott naptári éven belül kezdődött és szűnt meg, a jogviszony teljes tartamára a belépéskori és kilépéskori összegek számtani átlagát veszik alapul.

A hiányzó kereset kiszámításánál, amennyiben:

  • A jogviszony teljes évben fennállt, a számítások elvégzésénél 52 heti bért vesznek figyelembe venni, amit a heti óraszám és az órabér szorzata alapján határoznak meg.
  • A jogviszony egy adott naptári éven belül kezdődik, az adott időtartam naptári napjainak héttel történő osztásával számolják ki, hogy az hány hétnek felel meg, és az így kapott eredményt megszorozzák a korábban megállapított heti bérrel. Hasonlóan járnak el akkor is, ha a jogviszony egész éven át fennállott ugyan, de rendelkezésre áll olyan adat, amely szerint az igénylő az adott évben bizonyos időtartamon át nem végzett munkát (mert például keresőképtelen volt, vagy fizetés nélküli szabadságot vett igénybe).
  • A jogviszony az egy hetes időtartamot nem érte el, akkor a számításoknál napi 8 órát vesznek figyelembe.

A kereset munkakönyvből történő beszámítása során, ha a jogviszony nem állt fenn a teljes évben, és az adott időtartam naptári napjainak héttel való osztása törtszámot eredményez, akkor az ebből meghatározott egész hetek számát szorozni kell a heti bérrel, a maradék napokra pedig napi 8 órát kell figyelembe venni. 

Ha az igénylő rendelkezik a jogviszony tartama alatt elért keresetre vonatkozó további részbizonyítékkal is (például a besorolási bér változásáról), a változás időpontjától a tárgyév december 31. (amennyiben a jogviszony korábban megszűnt, a megszűnés) napjáig a megváltozott összeget veszik figyelembe. A bérváltozást egyébként úgymond új jogviszonyként, új munkakönyvi bejegyzésként kezelik, és a számítások elvégzésénél az előző bekezdésben mondottak szerint járnak el, azzal az eltéréssel, hogy a naptári év bérváltozás előtti időtartamára – ha a részbizonyítékon a korábbi besorolási bér nem szerepel –, a belépéskori és a megváltozott bér számtani átlagát veszik figyelembe.

A munkakönyvbe munkabérként bejegyezhettek:

  • havi bért: ilyen esetben teljes naptári hónapra a feltüntetett (vagy képzett) összeget veszik figyelembe, tört hónapra pedig az adott naptári hónap napjainak számával történt osztást követően kapott napi bérrel végzik el a számításokat;
  • havi bért + prémiumot, jutalékot: ilyenkor a havi bér növelésére kizárólag akkor van lehetőség, ha a bejegyzés konkrét százalékos mértéket is tartalmaz, vagy az igénylő annak bizonyítására megfelelő további részbizonyítékot csatol [a számítási mód egyébként megegyezik az előző pontban foglaltakkal (helytelen lenne, ha a kereseti adatot csupán azért nem vennék figyelembe, mert a munkakönyv kereseti rovatában található „havibér + jutalék” bejegyzés mellett nincs feltüntetve a jutalék százalékos mértéke, vagy az valamiért nem lenne egyértelmű)];
  • órabért: a számítást az adott évben hatályos munkajogi szabályok szerint végzik, amihez a nyugdíjbiztosítási szervek megfelelő segédlettel (táblázattal) rendelkeznek, amelyet mi is megtekinthetünk.
Dr. Futó Gábor (2021-09-28)