Szívesen válaszol az alábbi témákban:

  • társasági adó
  • polgári jog, cégjog
  • nemzetközi ügyletek

Ez a tartalom 878 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Pénzfelvétel a vállalkozás számlájáról

2021. 11. 23.

A bíróságok számos döntésükben foglalkoztak a magánszemély által gazdasági társaság pénzforgalmi számlájáról felvett, de el nem számolt készpénzek adózásával. Ahogyan elemzett esettanulmány is szemléletesen rávilágít: a gazdasági társaság számlájáról pénzt felvevő személyt terheli már az adóigazgatási eljárásban is annak bizonyítása, hogy az összeggel a társaság felé elszámolt, vagy azt a társaság érdekében használta fel.

Az alapügy tényálláselemei

Adózó a tulajdonában és ügyvezetése alatt állt P. P. B. Kft. (később T. T. T. Kft.) bankszámláiról 2014. évben 34 687 655 forint, 2015. évben 48 622 533 forint készpénzt vett fel, és 660 000 forintot, illetve 68 933 forintot fizetett be, az ügyvezetése alatt állt M. & M. Kft. (a két Kft. együtt a továbbiakban: társaságok) bankszámláiról pedig 2018-ban 38 259 000 forintot, 2019-ben 36 463 000 forintot vett ki (a készpénzfelvételek a továbbiakban együtt: „Bevételek”). Adózó a társaságokat ezt követően értékesítette, később azok kényszertörlés hatálya alá kerültek.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-budapesti Adó- és Vámigazgatósága (továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) adózónál ezen évekre személyi jövedelemadó és egyéb adónemekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott, melynek során értékelte a társaságok bankszámlaforgalmát, hatósági nyilvántartások adatait, a társaságoknál lefolytatott kapcsolódó ellenőrzések eredményeit, valamint adózónak a nála ezen évek tekintetében egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzés során tett nyilatkozatát. 
Az M. & M. Kft.-nél a 2018-2019. adóévekre vonatkozó általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett ellenőrzés alkalmával a bankszámlakivonatokon, a P. P. B. Kft.-nél pedig számítógépen tárolt főkönyvi kivonatokon és kartonokon kívül más iratok nem voltak fellelhetők. Az elsőfokú adóhatóság határozatában adózó terhére összesen 55 215 367 forint adóhiánynak minősített adókülönbözetet állapított meg, 110 430 734 forint adóbírságot szabott ki és 6 212 214 forint késedelmi pótlékot számított fel. Megállapította, hogy adózó a készpénzfelvételek eredőjeként 2018. évben 72 946 655 forint, 2019. évben 85 085 533 forint bevételhez jutott, melyek egyéb jövedelemként adóznak. 

Adózó az eljárás során sérelmezte annak a körülménynek negligálását, hogy a P. P. B. Kft.-t értékesítette, míg az M. & M. Kft. vonatkozásában azt, hogy ügyvezetői tisztségének megszűnését csak annak bejelentése után több mint két évvel bírálták el, a cég könyvelését azonban a bejelentés után már nem tarthatta magánál. Előadta, hogy az áfa adónemben folytatott ellenőrzések során beszerzett bizonyítékok nem lettek volna szabadon felhasználhatók, ugyanakkor a P. P. B. Kft. vonatkozásában a digitális könyvelés adatait csak az adózó terhére értékelték, a bevételi pénztárbizonylatokat nem kell szigorú számadás alá vonni, a csatolt bizonylatok értékelése pedig nem volt teljes körű. Kifogásolta a digitális könyvelési állományban fellelhető partnerek megkeresésének elmaradását, a társaságok új tulajdonosainál az adózási előélet feltáratlanságát, valamint az Európai Unió esetjogának mellőzését. 
Észrevételezte, hogy az adóhatóságok vagyoni és jövedelmi viszonyait, vagyongyarapodását sem tárták fel, csatolta a P. P. B. Kft. új ügyvezetőjének, T. A. I.-nek közjegyző előtt tett nyilatkozatát (a továbbiakban: közjegyzői nyilatkozat) arra nézve, hogy az új ügyvezető adózótól a társaság könyvelését megkapta, és azok alapján adózó a társaságnak nem tartozik, adózó a házipénztárral és pénzkészletekkel elszámolt. A nyilatkozat szerint – melyet adózó később teljes bizonyító erejű magánokiratként is benyújtott – az ügyvezető a birtokában lévő cégiratokat és könyvelési iratokat ügyvédi letétbe helyezte. Csatolta továbbá adózó az M. & M. Kft. által az M. B. H. H. Kft.-nek adott teljes körű pénzkezelési megbízást, valamint erre tekintettel átadás-átvételi jegyzőkönyveket és átvételi elismervényeket. Kérte a P. P. B. Kft. könyvelésének beszerzését, a társaság könyvelőinek meghallgatását. 

Az adóhatóság bizonyítása kiterjedt volt, mely azonban nem parttalan, jelentősége van a benyújtott bizonyítékok idejének; a pénzfelhasználás tekintetében a bizonyítás az adózót terhelte, az ügyvezető-változás elbírálása és az új tulajdonosok adózása, valamint az áfa tárgyú közösségi jogforrások irrelevánsak, adózó vagyongyarapodása nem volt tárgya az adóhatóság eljárásának.  

Az ügy tanulságai

A bíróságok az elmúlt évtizedben számos döntésükben foglalkoztak a magánszemély által gazdasági társaság pénzforgalmi számlájáról felvett, de el nem számolt készpénzek adózásával. 
A bírói gyakorlat lényege, hogy az elszámolás igazolására eredeti, alakilag és tartalmilag hiteles, szigorú számadás alá vont számviteli bizonylat (pénztárbizonylat vagy pénzkezelési szabályzat szerint más egyedi irat) alkalmas, tekintve, hogy a gazdasági társaság pénzmozgásairól kiállított szabályszerű bizonylat egy példánya a magánszemélyt illeti; a pénzfelvétel bizonyítása az adóhatóságot terheli, annak bizonyítása pedig, hogy a pénzt a gazdasági társaság érdekében használták fel, adózó terhén marad. 

Az elszámolás bemutatásának elmaradására nem lehet kibúvót találni azzal, hogy az adózó magánszemély és bizonylatmegőrzési kötelezettség nem terheli. 

Egy olyan esetben, amikor gazdasági társaság pénzkezelése történik, a számláról pénzt felvevő személyt is nagyobb felelősség terheli az elszámolás igazolása körében, és alapvető érdeke az olyan bizonylatok megőrzése, amely utóbb igazolja az elszámolás megtörténtét.

Az ügy eldöntésében felhívott jogszabályhelyek

Az Szja. tv. 1. § (4) bekezdésének első két mondata szerint az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. A 4. § (1) bekezdés első mondata alapján jövedelem a magánszemély által más személytől megszerzett bevétel egésze, vagy a bevételnek e törvény szerint elismert költséggel, igazolás nélkül elismert költséggel, vagy átalányban meghatározott költséggel csökkentett része, vagy a bevétel e törvényben meghatározott hányada, kivéve, ha a bevételt a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni. A (2) bekezdés első mondata értelmében bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában – pénzben (e törvény alkalmazásában ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is), és/vagy nem pénzben – mástól megszerzett vagyoni érték. 
Az Szja. tv. 4. § (1)-(2) bekezdésének idézett rendelkezései értelmében az adózónál a „Bevétel” egésze főszabály szerint adóköteles jövedelem, az annak minősítése tekintetében releváns Szja. tv. 7. § (1) bekezdés a) és c) pontjai pedig egyaránt adókötelezettséget, adómértéket befolyásoló szabályok, következésképpen az adóigazgatási eljárásban az adózóra telepített bizonyítás alapja az Szja. tv. 1. § (4) bekezdése volt. A bizonyítás továbbá adózót az Art. alapján is terhelte, mert a bizonyításra kötelezett személyét – mint kivételt – az Szja. tv. 1. § (4) bekezdése egyértelműen meghatározta. Tekintve, hogy az Szja. tv. fenti rendelkezései alapján az adóhatóság határozatának jogszerűsége eleve függött attól, hogy adózó az Szja. tv. 1. § (4) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségét teljesítette-e az adóigazgatási, illetve a hatósági eljárásban vagy sem. 
A „Bevételek”-et adózó készpénzben a társaságok számláiról felvette, a társaságokkal történt elszámolásokat azonban – az őt terhelő bizonyítás ellenére – egyáltalán nem, illetve a számviteli jognak is megfelelő bizonylatokkal nem igazolta. A közigazgatási eljárásban adózót terhelő bizonyítás eredménytelen volt, a társaságoknál folytatott ellenőrzések az elszámolást nem igazolták vissza. 
A közjegyzői okirat alaki bizonyító ereje (mely mindössze a nyilatkozat közjegyző előtti megtételét jelenti) önmagában az ügy érdemét nem érintette, a nyilatkozatban előadottak anyagi bizonyító erejét pedig az adóhatóság által hivatkozott számos, a jogerős ítéletben is értékelt bizonyíték zárta ki. Adózó egyébként azt is alaptalanul állította, hogy a „Bevételek” visszafizetésének bizonyítását a társaságok értékesítése miatti iratátadás zárta ki. 
E tekintetben egyrészt az Art. 1. § (4) bekezdésére kell utalni, valamint arra, hogy a társaságok szabályszerű házipénztár-kezelése esetén a szigorú számadás alá vont pénztárbizonylat másodpéldányának vagy másolatának megőrzése adózó érdeke volt vagy lett volna, függetlenül attól, hogy a társaság eredeti iratait az adózó kinek, mikor és milyen okból adta át. 

Mindezekből is látható, hogy a szabálytalan készpénzfelvételeknek igen súlyos adójogi következményei lehetnek.

dr. Veress Júlia (2021-11-23)

Adózási Módszertani Szemle + Adópraxis előfizetés megrendelése

Rendelje meg az Adózási Módszertani Szemle és az adopraxis.hu digitális tudástár szolgáltatásunkat!