Székhely-áthelyezés kedvezőbb iparűzési adóra tekintettel

Főállású egyéni vállalkozó év közben (április 15-én) székhelyet változtatott. Átalányadózó, alkalmazottja nincsenek, tárgyi eszközei, költségei minimálisak. 2024-re várhatóan 25 millió alatt marad a bevétele, így választhatná a sávos ipá-t. A székhelyáthelyezés miatt (ipa mentes település) kedvezőbb lehet a tételes iparűzési adó, azonban nem egyértelmű, hogy 2024-re mi lesz a két település között a megosztás módszere és hogyan kellene számolni.

Kiindulási pont, hogy a vállalkozásnak az érintett adóévet illetően a Htv. Melléklet 1.1, 1.2. vagy 2.1. pontja szerinti módszerek közül azt a megosztási módszert kell alkalmaznia, amelyik a vállalkozási tevékenységére leginkább jellemző.

Ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját meg kell osztania a székhely, illetve a telephely(ek) szerinti települési önkormányzatok között Htv. 39. § (2) bekezdés szerint.

Az adóalap megosztásának kötelezettsége akkor is fennáll, ha az érintett önkormányzat illetőségi területén nem létezne helyi iparűzési adó, tehát az ezen településre jutó adóalap után nem kell adót fizetni, de a megosztási kötelezettség itt is létezik.

Törvényi oldalról a következők veendők figyelembe:
A Htv. Melléklete alapján a 2019. évben kezdődő adóévre – a 2.2. pont, illetve a 2.4. pont kivételével –  azt a módszert kell alkalmazni, amelyik a vállalkozói tevékenységre leginkább jellemző.

A Htv. 39. § (2) bekezdése szerint, ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén – így a Htv. 52. § 61. pontjára figyelemmel külföldi településen is – végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját meg kell osztania a székhely, illetve a telephely szerinti települési önkormányzatok között. Ebből következően a vállalkozót az adóalap megosztásának kötelezettsége azon magyarországi önkormányzat illetékességi területe vonatkozásában is terheli, amely nem működtette az iparűzési adót (mintegy 400 település) a 2018. naptári évben.

A Htv. 52. § 61. pontjának első mondata értelmében „külföld” az adóalap-megosztás szempontjából egy „telephelynek” számít akkor is, ha a vállalkozó tevékenységét több állam területén vagy/és egy állam több településén folytatta. Az adóalap-megosztási kötelezettség tehát akkor is fennáll, ha a vállalkozónak magyarországi székhelyén kívül csak külföldön van helyi adókról szóló törvény szerinti telephelye.

A vállalkozó iparűzésiadó-kötelezettségét, így az adóalap megosztását is a Melléklet szabályai alapulvételével köteles teljesíteni. A helyi adókról szóló törvény nem ismeri az ún. elkülönített nyilvántartás szerinti megosztási módszert.

A Htv. Melléklet 1. pontjának kiegészítését tartalmazó 7. pont szerint az 1.1., 1.2. és 2.1. pont szerinti megosztási módszerek közül nem lehet azt alkalmazni, amelyik a székhely vagy telephely szerinti településen 0 forint települési adóalaprészt eredményezne.

Hogyan lehetséges az iparűzési adó megosztása?

A hivatkozott törvényhelyek szerint a megosztás a következők szerint lehetséges:

• Az adóévet megelőző adóévben 100 millió forintot meg nem haladó iparűzésiadó-alappal rendelkező vállalkozó minden olyan esetben komplex megosztási módszert köteles alkalmazni, amikor székhelyénél vagy telephelyénél kizárólag személyi jellegű ráfordítás vagy kizárólag eszközérték merült fel az adóévben. Ilyen esetben a Htv. Melléklet 7. pontja felülírja a Htv. 39. § (2) bekezdése – azaz a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemző módszer – alkalmazását.
• A 100 millió forintot meg nem haladó adóalappal rendelkező vállalkozó a személyi jellegű ráfordítással arányos vagy az eszközérték-arányos megosztási módszer közül azt köteles alkalmazni, amely tevékenységére leginkább jellemző. Így a csekély eszközértékkel bíró, élőmunka-igényes, sok alkalmazottat foglalkoztató vállalkozás (pl. pénzügyi/adótanácsadó, könyvelő, szállítmányozó) jellemzően személyi jellegű ráfordítással arányos, míg a jelentős eszközértékkel bíró (pl. gépjármű/ingatlan bérbe-/lízingbeadást végző vállalkozás – különösen, ha teljes adminisztrációját harmadik személy végzi –, vagy önerős beruházást végző) vállalkozás jellemzően eszközérték-arányos megosztási módszert alkalmazhat.

Fontos, hogy a megosztási módszer alkalmazása nem a vállalkozás szabad döntése, hanem a tényálláshoz kapcsolódó törvényi szabályozáson alapuló kötelezettsége.

Ebből adódóan a Htv. Melléklet 7. pontja kizárja azt a lehetőséget, hogy a vállalkozás székhelyére, illetve telephelyére vállalkozási szintű adóalapból – a Htv. Melléklet 1.1., 1.2., 2.1. vagy 2.3. pontja szerinti megosztási módszer alkalmazása esetén nulla forint adóalaprész legyen megállapítható.

A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás esetében az adóalap. a székhelyen illetve a telephelyen foglalkoztatottak után a tárgyévi személyi jellegű ráfordítások arányában osztható meg. Az ügyvezetőkre vonatkoztatva a figyelembe vehető ráfordítások eseteiben a székhely szerinti településen kell kimutatni a ráfordítások 10 százalékát. Ha viszont a vonatkozó adóévben az ügyvezetőt érintően nem létezett személyi jellegű ráfordítás, akkor ebben az esetben 500 000 forintot kell személyi jellegű ráfordításként elszámolni az adóalap megosztásakor.